Bhagavad-gita csatatéri párbeszéd formájában érkezik hozzánk Lord Sri Krishna és a harcos Arjuna között. A párbeszéd közvetlenül a Kurukshetra háború első katonai elkötelezettsége, egy nagy testvérgyilkos háború kezdete előtt zajlik a Kauravák és a Pandavák között India politikai sorsának meghatározása érdekében. Ardzsuna, megfeledkezve előírt kötelességéről, mint Kshatriya (harcos), akinek kötelessége igazságos harcot folytatni egy szent háborúban, személyes indíttatású okokból úgy dönt, hogy nem harcol. Krisna, aki beleegyezett abba, hogy Arjuna szekerének mozgatójaként járjon el, barátját és bhaktáját illúzióban és zavarban látja, és Arjunát megvilágosítja közvetlen társadalmi kötelessége (varna-dharma) tekintetében, mint egy harcos, és ami még fontosabb: örök kötelessége vagy a természet (Sanatana-dharma), mint egy örök spirituális entitás, kapcsolatban Istennel.
Így Krisna tanításainak relevanciája és egyetemessége meghaladja Arjuna harctéri dilemmájának közvetlen történelmi helyzetét. Krsna minden olyan lélek érdekében szól, akik elfelejtették örök természetüket, a létezés végső célját és a vele való örök kapcsolatukat.
A Bhagavad Gita öt alapigazság ismerete és az egyes igazságok egymáshoz való viszonya: Ez az öt igazság Krsna vagy Isten, az egyéni lélek, az anyagi világ, a cselekvés ebben a világban és az idő. A Gita világosan elmagyarázza a tudat, az én és az univerzum természetét. Ez India lelki bölcsességének lényege.